Megrökönyödés
A következő cikket az origon találtam. És megrökönyödtem.
“A britek egyharmada nem tudja, hogy William Shakespeare színdarabokat – és szonetteket – írt, és közülük jó páran azt hiszik, angol király volt.
Hasonlóan hiányosak és tévesek ismereteik egyik legnagyobb költőjükről, John Keatsről. 25 százalékuk nem tudja, hogy poéta volt, híres ódái szerzőjének többen Robbie Williams popénekest tartják.
Sylvia Plath költőnőt – aki 1932 és 1963 között élt – jó páran a Black Eyed Peas zenekar énekesének hiszik. Kevesebb mint egyharmad tudja csak, hogy a Micimackó szerzője, A. A. Milne író volt. [...]“
Hét kérdése
“Az egyéni, a páros vagy a kiscsoportos projekt a kedvenced? Miért?”
Igazából… tudom én hogy a mi javunkat szolgálja a projekt-írás, és hogy kipróbálhatjuk magunkat meg blabla, de nekem akkor is csak egy kellemetlen kötelesség… mert ha teszem azt érdekel egy téma, akkor annak úgyis utánaolvasgatok, sokféléről szoktam én olvasni… de hogy pár oldalas kifejtős dolgot írjak róla, az nekem nem fekszik. Tehát kedvencemnek egyiket sem mondanám, csak talán kisebb nyűgnek. Mindkettő totális stresszhelyzetbe hoz a határidő miatt 
A páros olyan szempontból könnyebb, hogy lehet munkamegosztásban dolgozni, és hogy akkor nagyobb a valószínűsége hogy az utolsó éjszaka előtt készül el a mű, mert egyeztetni kell ugyebár, és mert van aki nyaggat, hogy csináljam már. Az egyénit teljes mértékben a saját elképzelésem szerint csinálhatom, így persze nyilván kevesebb ötletből gazdálkova, de az is biztos hogy nem állok neki időben és mindig összecsapom. Örülök hogy most ebből kimaradtam….
Dogahegyek
Ma írtunk biosz, matek, nyelvtan tz-t… illetve a matekot azóta se tudom hogy tz volt-e, de a másik kettő az. Fogalmam sincs hogy sikerültek, tanultam rájuk, de… hát… nyelvtanban a panaszlevelem tuti rossz, bioszban volt pár fogalom amit nem tudtam, meg sok feladatnál ilyen tök nagy pontszám volt írva, és közben meg nem is tanultunk róla sokat, nem tudom azokra mennyit ad… matek meg… ööö… nemnyilatkozom. Számolgattam, írtam mindenhova, de hogy jó-e…? Az a helyzet, hogy lassan olyan leszek, mint a rém rendes családból Kelly… mármint… megtanulom ezt a sok dolgot a sulira, és minden mást meg elfelejtek. Totál szita a fejem mostanság… ha nem mondja valaki hogy mit is kell csinálnom (de a legalapvetőbbeket is, mint pl az evés) akkor elfelejtem. Elég gáz ^^” Nade holnap fizika meg kémia doga, és próbálom kinyomozni, hogy vajon a fizika tz-e, és hogy vajon az előző dogám eredményére emlékszik-e valaki, mert én nem… és nem tudom a kémiát, pedig több kettest nem kéne összeszedni… csütörtökön meg töri tz… jajjistenkém…
Ehhe
Öreg-Futóné. 32 kilométer séta. Barátok. Nevetés. Jó volt. Köszönöm Nektek 
Életjelek
Tegnap írtunk németdogát, ma angolt meg kémiát… holnap töriből talán felelés, vagy nemistudom… igazából nem is tanultam még semmit… sőt igazából azt hiszem már nem is fogok. Még két napot kell kibírni, aztán szombat királyság lesz… aztánaztán… jajjnemtom… szóval élek, csak ennyit akartam. ja, meg hét kérdése.
“Mit teszel azért, hogy – nyelvi előkészítő osztályba járva – a nyelveket az átlagosnál sikeresebben sajátíthasd el? Mik a terveid a két nyelvvel?”
Az hogy ilyen osztályba járunk, elég inspiráló dolog, mert nagyok az elvárások velünk szemben szerintem… és ez határozottan jó. És bár a némettel egyáltalán nincsenek terveim, csak hogy túléljem a maradék két és fél évet, mégis meglepően konstatálom, hogy egy másik nyelv felépítését is meg lehet érteni az angolon kívül (és ha nem lennék olyan lusta és a német meg nem lenne annyira ellenszenves és tanulnék szavakat rendesen, akkor akár meg is tanulhatnék németül). Az angolt meg hát szeretem. És későbbi terveim nincsenek nagyon vele, de jól akarok tudni angolul és ez elég motiváció… bár mostanában azt hiszem kicsit elhanyagoltam az angoltanulást, de majd rápörgök kicsit mostmár újra
Most ilyen :)
Kérdéseim és kétségeim vannak… mindenesetre megnyugtató, hogy ez a téli depresszió, ami mindenkiből áradt kifelé negatív hullámokat sugározva felém, a vége felé közelít, és visszatér az élet mindenkibe, így belém is. Tavaszt akarok már, napsütést, és nevetést… kint akarok ülni a fűben és érezni a napsugarakat az arcomon, és a a fű illatát, és a madarak éneklését, és a szabadság érzését… a tanulásra mostanság hihetetlenül nehezen állok rá, ez meg is látszik a februári jegyeimen… ámde igyekszem rákapcsolni, tanultam ma a holnapi fizika dogára, de töriből továbbra is le vagyok maradva és hétfőn tz… remélem a hétvégén sikerül bepótolnom annyira, hogy legalább négyest tudjak írni.
Elmaradt heti kérdések
Alsóban a környezetismeret nevezetű tantárgy volt a kedvencem, arra emlékszem… aztán elég hamar kiderült hogy inkább humán irányba tendálok, felsőben amikor csoportbontásban kezdtük tanulni a magyart meg a matekot…nosss… hát mint sejthető, magyarból a jó csoportban voltam, matekból a közepesben. Fizikából is hadilábon álltam, az volt a legmumusabb az összes tárgy közül. A kémia viszont még tök jól ment általánosban. Nade kedvenc a későbbiekben? Magyar és angol volt egyértelműen. Aztán most a magyar lefokozódott, mert bár érdekel, mégsem tudják felkelteni a figyelmem a mostani órák. Viszont helyette a föci nagyon megtetszett, vagy talán nem is maga a tantárgy, hanem a tanárnő lelkesedése a tantárgya iránt, és ahogy az egész osztály figyelmét fel tudja kelteni és úgy magyarázza a dolgokat, hogy a legunalmasabb anyag is érdekesnek tűnik. Általánosban ez is mumustantárgy volt pedig. Persze továbbtanulni azért nem akarok föciből, csak szeretem
“Mire adhat lehetőséget egy iskolai gála?” Ha részt is vettél benne: “Milyen élményeid voltak a felkészülés és az előadás során?”
Nos egy ilyen gála mindenkinek lehetőséget ad, hogy a benne rejlő exhibicionizmust kiélje És hogy kipróbálja, hogy ekkora közönség előtt hogy tud szerepelni. A felkészülés során jól éreztem magam, az énekkari próbák általában jó hangulatban telnek amúgy is… az előadás alatt meg éhenhaltam és Papp Tanárúr tömeges kínzást tartott a színfalak mögött, a hihetetlen mennyiségű csokijával, amiből nem adott senkinek, pedig szép kis nyálcsorgató tömeg gyűlt köré
