Mindennapok csodái
Az utcánkon baktattam hazafelé, Katie Melua énekelt jó hangosan a fülembe, és alig vártam már hogy végre leülhessek, amikor látom, hogy egy középkorú férfi mellettem hozzám beszél… a zene miatt nem hallottam mit mond, de gondoltam biztos arra kíváncsi, hogy hol lakik a kispista vagy merre van a józsefattila utca. De ahogy kivettem a fülhallgatót, és meghallottam a kérdését, teljesen ledöbbentem. “Szerinted az egy oroszlán?” És egy szemben álló, félig kifaragott farönkre mutatott, amit a szomszéd ház lakója ott hagyott, bizos a későbbiekben tüzelőfának használja majd, vagy ilyesmi. Nem tudom miért van akkor úgy, látszólag teljesen művészi módon kifaragva. Amúgy tényleg szép látványt nyújt, amióta ott van, mindig megnézegetem, ha elmegyek mellette. De a férfi kérdése akkor is meglepett. Egyrészt, rég láttam már olyan embert, aki épp nem rohan valahova, a talpa alatt növekedő virágot letaposva anélkül, hogy egy pillantást vetne rá… aki csak úgy elnézeget egy farönköt, hogy az vajon oroszlánra hasonlít-e a legjobban. Másrészt, a férfi közvetlensége letaglózott, hogy teljesen ismeretlenül szólított meg. Mindenesetre a rohanó világ által belémdiktált szörnyű negatív dolgok kerítettek először hatalmukba, olyan kérdések fordultak meg a fejemben, mint “vajon ez az ember részeg, vagy simán ki akar velem kezdeni?”. Ezért aztán magamon is meglepődtem, hogy mióta jutnak nekem eszembe ilyen dolgok, ha valaki egy érdekesebb kérdést tesz fel, amikor én is szoktam olyan kérdéseket feltenni, amiken meghökkennek az emberek. Tehát úgy fél percnyi döbbent hallgatás után végre odaálltam mellé, hogy abból a szemszögből is megvizsgálhassam, és arról elmélkedtünk, hogy ebbe a farönkbe tulajdonképpen mindenki mást láthat bele, azt, amit csak akar. Végül kiegyeztünk abban, hogy az egy oroszlánfejű kígyó. Aztán kellemes, szívet melengető érzéssel folytattam az utam hazáig.
Nem tudom ezt miért írtam le. Nem tudom, hányan fogjátok érteni, mit akartam ezzel leírni. És azt sem tudom, hogy átérzitek-e majd, vagy csak nekem marad egy kellemes élmény. Mindenesetre, nagyon feldobta az estémet, hogy találkoztam egy ilyen értékes emberrel.
Csomó heti kérdés
“Mivel lenne érdemes bővíteni a portfolios tevékenységeket?”
A portfoliós tevékenységeket szerintem néha érdekes lenne valamiféle “versennyel” feldobni, mint pl múltkor Radnai Tanár úr említette a versíró versenyt – persze nem pont ezzel kéne próbálkozni, mert erre az osztályt ismerve nem hiszem hogy nagy érdeklődés lenne – de valami hasonló kaliberű feladatot ki lehetne találni.
“Mit tanulsz/tanulnál szívesebben osztálytársaddal/osztálytársaiddal, mint önállóan? Miért?”
Huhh… hát matekot szívesen tanulok osztálytársakkal, mert a fejembe nyomkodják amit nem értek 
Ezen kívül csoportos angolházit volt hogy többen írtunk, egyszer kilencedikben Cintinél (hehe ) meg egyszer idén nálunk (megint hehe ). Mindkét alkalom emlékezetes volt, igazából jól elszórakoztunk, de a feladat lassan haladt Mondjuk ötletek jöttek ezrével, csak a megvalósításukra nem vetemedett senki
“Milyen típusú feladatokat és milyen szempontok alapján tudsz elképzelni németórai értékeléssel, azaz osztályzással?”
Az osztályzás szerintem elég objektíven történik, teljes mértékben kivételezés nélkül, és ez így jó. És a Tanárnő is mindig olyan feladatokat talál ki feleltetéskor is és dolgozatban is, ami többnyire egyértelműen pontozható.
“Milyen eposzi jelzőt adnál az osztályodnak, ami leginkább kifejezné a lényegét?”
Hmmm… az osztály tele van különböző egyéniségekkel, színes egyéniségekkel… Szondáné Tanárnő mondta volt, hogy sok a vezéregyéniség, ezért van annyi ellentét, mindenki irányítani akar… lehet benne valami… node összességében? Rivalizáló? Más így hirtelen nem jut eszembe, majd még lehet hogy írok ebben a témában, de most inkább megindulok a fürdő, aztán meg az ágyikóm felé… ideje már.
Sportarten (órai munka)
Erről az oldalról
- 1 aktuális hírt leírni (max 3 mondatban)
- 3 egymondatos hírt leírni (3 különböző sportról)
A feladatot igazán csinálnám én… ha betöltene ez a kedvesdrága gép… 
Életjel
Le vagyok maradva heti kérdésekkel, de nincs ehhez most erőm… Izé… Volt ma hat óránk, írtunk föci tz-t, a többi voszonylag sima ügy volt. Aztán rendhagyó énekkari próba volt, mertugye jövő héten Ney Dávid. Énekkar után még bementem segédkezni a kérdőívek összegzésében, hármat (asszem) meg is csináltunk Tomival gyorsan, aztán jönnöm kellett haza. (Nem szoktam pesszimista lenni, de nem igazán látom a végét ennek a kérdőívösszegzős melónak.) Tehát. Hazajöttem, aztán vissza énekre, aztán Balu, aztán haza, aztán matektanulás… öö… nem tanultam sokat. Nem tudom már mit tanulhatnék rá. Remélem menni fog.
A holnapi nap megint érdekes lesz, legszörnyűbb órák, matekból tz, aztán likómarcelles interjú vagy mi… kérdőívösszegzés vajh lesz még holnap a sok megpróbáltatás után? Nem ártana ha lenne, mert tényleg nem fogunk végezni soha… talán vinni kéne hálózsákot, szerintem holnap bent alszunk a suliban O.o
Ööö
Izé… tanulni kéne, csak valahogy minden más dolog szimpatikusabb most. Régen volt, hogy ennyire nem tudtam rávenni magam a dologra. Ma mit csináltam?? Hazajöttem, gondoltam eszek, és nekiállok tanulni. És énekre nem megyek mert alapból fáradt voltam, és kevesebb időm jutott volna a tanulásra is. Namármost. Ebből a következő lett: Ettem. Jó sokáig. Aztán megcsináltam a matekházit, 10 másodpercenként egy ásítással megszakítva. Aztán elővettem a könyvet és odalapoztam a tanulnivalóhoz… és itt megállt a dolog. Mert kábé leragadt a szemem, pálcikákkal kellett kitámasztanom, tehát úgy határoztam, hogy alszom egy órát, és utána frissen nekiállok. Ebből az egy órából kettő lett valahogy, és azóta is mindeddig arra jutottam, hogy sikerült elővennem a tancuccaimat meg magyarból az egyik témát többé-kevésbé (inkább kevésbé) átgondolntam… még csak le se írtam, csak úgy elmondtam, hogy kb mit kéne írni. Mi van ma velem???
(Amúgypedig nem tetszik a wordpress új kezelőfelülete. Tudom, hogy vlaki biztos tök sokat dolgozott vele, de nem kellett volna.)
Schweiz (órai munka)
Német órai feladat: szövegértés innen.
Svájc 7.508.700 lakosa 41.300 négyzetkilométernyi területen él, melynek 60%-át az Alpok és gleccserek teszik ki. Az ország fővárosa az államalapítás (1848) óta Bern. 26 kanton és 2730 települéps alkotja.
Svájcban beszélt nyelvek:
63.7% Német
20.4% Francia
6.5% Olasz
0.5% Rétoromán
8.9% más anyanyelvű
Svájc hivatalos pénzneme a svájci frank, de több helyen elfogadják az eurot.
A klíma Svájcban mérsékelt, júliusban és augusztusban 18° és 28° között van, januárban és februárban pedig -2° és 7° között.
