Nyári jelentés
Tudom, hogy nyár van és nem kötelező írni, de gondoltam valamifélét jelzek ide. Élek és virulok, két órája sincs, hogy hazaértem az nagy Vajdaságbúl.
A helyzet ott mondhatni változatlan, minden egyes ottani látogatásomnál ugyanolyan érzés fog el, amit nem tudok igazán leírni. Kellett ez a kis nyugalom, kellett, hogy csak úgy felpattanjak a biciklire és eltekerjek a töltésig, meg vissza, aztán kiüljek a lugas alá egy teával, meg egy könyvvel… meg az a szeretetbuborék ami ott van. Körülölel. Szeretek ott lenni, de hosszútávon megunom, és bezárva érzem magam… és hiányoznak az itthoniak, mert ott ugyebár nem sok mindenkivel tudok összejárni vagy valami… A második hét vége felé már be is következett a dolog szenvedős része, amikor már számolgattam a napokat, hogy mikor jöhetek haza.
Most végre itthon egy hosszú, utazós nap után. Ettem, meg kimostam a ruháimat amiket holnap viszek táborba, meg még egy csomó mindent kéne csinálni, de most csak fetrenget itt a gépecském előtt… majd este – éjjel - megcsinálok mindent. Tehát holnaptól csütörtökig ugyebár tábor… aztán anyumék vissza akarnak pakolni a mamáékhoz egy hétre, mert egyedül nem akarnak itthon hagyni… de nekem nem sok kedvem van rögtön visszamenni, szinte még haza se értem. És így az utcazenéről teljes egészében lemaradok, mert 16-ig ott lennénk, és 17-20 között meg Lengyelország… nyehh… rövid a nyár 
Kérek még egy hónapot
Tehát én most elvagyok, utazgatok, itthon még nem sokat voltam a nyárból (nem is tervezem, hogy sokat leszek). Üdv mindenkinek, és további jó nyaralást 
