Kémia
Elemében veszett dolog három nap intenzív bulizás után kijelenteni, hogy ma megtanuljuk közösen a kémiát 
Mindenesetre a törekvés megvolt… majd holnap kicsit masszívabban rágyúrok és hát csak meglesz az a hármas O.O
Tanulunk, tanulunk…
Nos. Holnap fizika tz és kémia rész-tz. Nem is tudom melyik rosszabb. Az a helyzet, hogy hazajöttem, és nekiálltam tanulni, hogy minél előbb végezzek. Aztán elmentem énekre – érdekes volt, Emerita két fogpiszkálót adott, és úgy kellett énekelnem, hogy azokat haraptam, amennyire csak tudtam. Közben szöveget mondani, rekeszre figyelni, nyelv hátul van, orr nyitott… – kissé lefáradtam. Hazaértem és megint nekiugrottam a fizikának… aztán kémia… és ahhoz képest, hogy milyen hosszantartó és fárasztó folyamat volt ez, semmi nyomot nem hagyott. Fél óra múlva már egy betűt sem tudok a rengeteg képletből… tanulság: a reál tárgyú tudásom ugyanolyan gyorsan párolog, mint a dietil éter és az eredménye nem egyenesen arányos a tanulására fordított idővel. És most még nekiugorhatok a németházinak, meg a mateknak (remélem még felelünk holnap abbólis, az tökjólesz), meg át kéne nézni a Himnuszt, mert elvileg tudom, gyakorlatilag meg ciki lenne ha elakadnék mikor holnap kikérdezi a Tanárnő.
Ja, német doga hármas… izé… tudom… a februári eredményeim siralmasak…
Tehát ma
Ma mindenki igencsak álmos volt… vagy legalábbis annak tűnt… személy szerint félig alvó állapotban töltöttem az időt a suliban, meg aztán itthon is. Angolunk megint nem volt, meg holnap sem lesz, viszont volt két matek, dejónekünk. Fizika doga csúsztatva, meg egy matekdoga beiktatva, elég nagy anyagrészből… Kémián írtunk valami dogafélét, de az enyémet szerencsére nem szedték be – felettébb gyengén sikerült. Tesin meg magasugrás, ami nekem nem jó, mert Ági néni szerint “túl messziről ugrok és olyan messziről senki nem tudná átugrani”. De nem hiszem el hogy csak ekkorát tudok ugrani, tehát következő órán majd próbálkozok még… csak ha meg nagyon közel megyek a léchez, attól félek hogy előbb leverem, mint hogy ugranék… mindegy.
Suli után haza, aztán vissza a zenesuliba Happy Day próbára, amit kiderült hogy jövő hét pénteken elő is kéne adni (persze a fodrásznál is csak akkor van időpont, tehát a hajvágás megint csúszik), aztán újfent haza, már teljesen kipurcanva… és az az igazság, hogy ma semmit nem tanultam… a jószerencsére hagyatkozva várom a holnapot. Jajjj de jó lesz egy órával tovább aludni! Bár nem hiszem hogy így is ki tudom magam pihenni De próba cseresznye…
És rájöttem hogy mit is kéne az “érzelmi” részbe írni… azt hiszem írhatnék magáról az írásról… talán az ösztönözne, hogy többet és jobbakat írjak… (nem mintha a későbbiekben fontos lenne, soha nem akartam író vagy mi a szösz lenni, de nekem fontos lenne. csak úgy.) Arra még ugyan nem vagyok felkészülve, hogy írásaimat kitegyem ide, de majd idővel talán… első célom talán az kéne hogy legyen, hogy olyat alkossak, ami nekem is tetszik. Mert utálom visszaolvasni amiket írok. Egyszerűen nem tetszenek az írásaim, hiába mondja más hogy jó… múltkorjában megfogalmazdott bennem egy ihlet, amire már régóta várok… majd meglátjuk mi lesz belőle. Ha esetleg sikerül, még az is lehet hogy megosztom itt is…….
