Az elmúlt két nap
A szünet után elég nehéz újra ráállni az iskolára, nekem pl az összes energiámat leszívta ez a két nap, pedig nem mondhatnám hogy túl megerőltető volt.
Egyed Tanárúr még nincs, meg állítólag még jövő héten sem lesz, így a két angolórából az egyiken Igazgatónő volt velünk (végre volt egy olyan óránk, amin tanultunk is valamit), a másikon K.O., aki meg szokás szerint kiadta a feladatot és leült az asztalához… ez tanár nélkül is kivitelezhető lenne, tehát sok értelme nem volt. Feladott egy csomó feladatot az emelt szintűből, amik közül egyet tudtam csak megoldani az órán -.- Igencsak kicsi a szókincsem ezekhez a feladatokhoz, kb olyan 40-50%-át értettem a szövegnek. Tehát maradt még itthonra 3 feladat, amivel majd szenvedhetek, plusz kidolgozni az Environment-et.
Orvosi vizsgálaton is voltunk, kiderüt hogy jó a fülem, a szemem meg továbbra is rossz, és fogytam, és nem nőttem egy centit sem, sőt az a mérőcucc szerint még kisebb vagyok, mint gondoltam 
Mindig ilyen törpe maradok??
Tegnap a tanítás egész gyorsan eltelt, utána Veszprémbe mentem unokatesómmal találkozni, mert nyáron láttam utoljára, aztán vele meg a haverjaival töltöttem a délutánt. (Beteg egy banda, nem biztos hogy hátrány, hogy csak kábé évente háromszor látom őket ) Este meg bekapcsolom a gépet és mit látok? Osztályhonlapon megint megy a balhé, mindenkinek van valami baja, fő hogy van min veszekedni. Mindegy, szerintem még mindig jobb így, hogy “megbeszéljük”, mint ha egymás mögött menne a dolog… csak néhány ember hozzáállását nem bíom megérteni, pedig próbálom én más szemmel nézni a dolgokat…
És Adriiii, megnéztem ma a Pillangó-hatást! Tényleg elég érdekes film, kell még egy kis idő amíg feldolgozom. Ami nem tetszett benne, az az, hogy a szereplőket 7 éves koruk óta ugyanaz a pár ember veszi körül, mintha életük során nem is találkoztak volna másokkal, akik meghatározták volna az életüket. Persze sokkal bonyolultabb lett volna a film ha plusz szereplőket belevesznek, így nyilván sokkal érthetőbb volt, csak kevésbé életszerű. Ennek ellenére amúgy tényleg elgondolkodtató film.
Pihenés? Dehogy :)
Az a helyzet, hogy a mai nap igencsak laza volt, jó lezárása a hétnek… (a tegnapi német dogám kettes, mondtam én hogy nem lett jó) …második órára kellett csak menni, de az angol KO-val megint fantasztikus élmény volt; mindegy, legalább tudtunk gyakorolni a matek tz-re, ami következő órában volt… fogalmam sincs hogy hogy sikerült, csomó minden nem jött ki és nem is ellnőriztem a feladatokat, mert arra már nem volt időm, viszont mindegyikke csináltam valamit, tehát remélem legalább részpontokból összegyűjtük valami elfogadható jegyet… a végeredmények tuti nem lettek jók, abban nem is reménykedem. Utána töri, amiből jövő csütörtökön írunk ismét, aztán meg fizika, abból meg szerdán írunk… és abból amit ma vettünk nem értettem szinte semmit… illetve aaaa csónakos példa eljutott az agyamig, meg Danica előadása és Lajka kutya. (Ez úgy tűnik nem a kutyák napja, Lina mesélte, hogy reggel egy kutyust lerugdostak a buszról -.- jófej emberek vannak… -.-) Aztán ebéd, aztán Sárihoz, aztán haza.
Itthon egy “hétvége” felsóhajtással hajítottam a sarokba a táskámat, majd körülpillantva arra jutottam, hogy talán inkább vissza kéne menni a sulib, úgy éreztem magam ugyanis, mintha valami meteor-becsapódás színterén állnék… tehát nekiveselkedtem a konyha és az ebédlő rendberakásának, ami nem volt kis feladat, de legalább ha anyu hazaér, nem azzal kell kezdenie… mondjuk maradt még neki is feladat. Meg beraktam egy mosást (tesóm ruháit szokás szerint a szobájában éktelenkedő irdatlan rendetlenségből kellett kivadásznom mert soha nem méltóztatja a szennyestartóba tenni a ruháit) és eszembe jutott az a szöveg németóráról, meg szegény nőciről, aki egész nap csak robotol… ha én valaha is eljutok addig, hogy lesz valami lakásfélém, tuti szerzek hozzátakarítót is (vagy egy papucsférjet, mert az olcsóbb – hihi ).
A hétvégi tervek pedig (igen, tervek, oké? nem kell kiröhögni, nekem is lehetnek terveim, még ha nem is gyakran szoktak lenni 
) holnapra karácsonyi vásárlás, aztán projectkészítés és kötelező olvasmány olvasása… és annyira sokmindenre tudnám használni a szabadidőmet ha lenne! Ez (is) jutott ma eszembe takarítás közben, mikor megálltam a könyvespolcok előtt… annyisok könyvet elolvasnék, most van nálam kettő a könyvtárból, amiből még csak egyet tudtam kiolvasni idő és energia hiányában, ezen kívül a könyvespolcon minden nap valami számomra új könyvre esik a pillantásom, amit szívesen elolvasnék… és kitaláltam a mamáméknak tökjó karácsonyi ajándékot, de azt sem tudom hogy mikor lesz időm elkészíteni… dehát fontossági sorrend ugyebár… először a kötelező olvasmány, meg project. Ha ezen a kettőn túl leszek, akkor tök nyugisan csinálhatok amit csak akarok.
Tehát ma
Ma mindenki igencsak álmos volt… vagy legalábbis annak tűnt… személy szerint félig alvó állapotban töltöttem az időt a suliban, meg aztán itthon is. Angolunk megint nem volt, meg holnap sem lesz, viszont volt két matek, dejónekünk. Fizika doga csúsztatva, meg egy matekdoga beiktatva, elég nagy anyagrészből… Kémián írtunk valami dogafélét, de az enyémet szerencsére nem szedték be – felettébb gyengén sikerült. Tesin meg magasugrás, ami nekem nem jó, mert Ági néni szerint “túl messziről ugrok és olyan messziről senki nem tudná átugrani”. De nem hiszem el hogy csak ekkorát tudok ugrani, tehát következő órán majd próbálkozok még… csak ha meg nagyon közel megyek a léchez, attól félek hogy előbb leverem, mint hogy ugranék… mindegy.
Suli után haza, aztán vissza a zenesuliba Happy Day próbára, amit kiderült hogy jövő hét pénteken elő is kéne adni (persze a fodrásznál is csak akkor van időpont, tehát a hajvágás megint csúszik), aztán újfent haza, már teljesen kipurcanva… és az az igazság, hogy ma semmit nem tanultam… a jószerencsére hagyatkozva várom a holnapot. Jajjj de jó lesz egy órával tovább aludni! Bár nem hiszem hogy így is ki tudom magam pihenni De próba cseresznye…
És rájöttem hogy mit is kéne az “érzelmi” részbe írni… azt hiszem írhatnék magáról az írásról… talán az ösztönözne, hogy többet és jobbakat írjak… (nem mintha a későbbiekben fontos lenne, soha nem akartam író vagy mi a szösz lenni, de nekem fontos lenne. csak úgy.) Arra még ugyan nem vagyok felkészülve, hogy írásaimat kitegyem ide, de majd idővel talán… első célom talán az kéne hogy legyen, hogy olyat alkossak, ami nekem is tetszik. Mert utálom visszaolvasni amiket írok. Egyszerűen nem tetszenek az írásaim, hiába mondja más hogy jó… múltkorjában megfogalmazdott bennem egy ihlet, amire már régóta várok… majd meglátjuk mi lesz belőle. Ha esetleg sikerül, még az is lehet hogy megosztom itt is…….
