Szünet
Rájöttem, hogy ha még sokáig tartana a szünet, így, hogy egyedük vagyok itthon késő délutánig, akkor nagy valószínűséggel rántotta-, illetve csokimérgezésben haláloznék el… előbbi, mert nem tudok/lusta vagyok mást főzni, utóbbi meg… tudjátok 
Amúgy pedig élek. Tegnap még kémiáztam is kicsit, meg ma is fogok. Többiek?
Életjel
Le vagyok maradva heti kérdésekkel, de nincs ehhez most erőm… Izé… Volt ma hat óránk, írtunk föci tz-t, a többi voszonylag sima ügy volt. Aztán rendhagyó énekkari próba volt, mertugye jövő héten Ney Dávid. Énekkar után még bementem segédkezni a kérdőívek összegzésében, hármat (asszem) meg is csináltunk Tomival gyorsan, aztán jönnöm kellett haza. (Nem szoktam pesszimista lenni, de nem igazán látom a végét ennek a kérdőívösszegzős melónak.) Tehát. Hazajöttem, aztán vissza énekre, aztán Balu, aztán haza, aztán matektanulás… öö… nem tanultam sokat. Nem tudom már mit tanulhatnék rá. Remélem menni fog.
A holnapi nap megint érdekes lesz, legszörnyűbb órák, matekból tz, aztán likómarcelles interjú vagy mi… kérdőívösszegzés vajh lesz még holnap a sok megpróbáltatás után? Nem ártana ha lenne, mert tényleg nem fogunk végezni soha… talán vinni kéne hálózsákot, szerintem holnap bent alszunk a suliban O.o
Ehhe
Öreg-Futóné. 32 kilométer séta. Barátok. Nevetés. Jó volt. Köszönöm Nektek 
Most ilyen :)
Kérdéseim és kétségeim vannak… mindenesetre megnyugtató, hogy ez a téli depresszió, ami mindenkiből áradt kifelé negatív hullámokat sugározva felém, a vége felé közelít, és visszatér az élet mindenkibe, így belém is. Tavaszt akarok már, napsütést, és nevetést… kint akarok ülni a fűben és érezni a napsugarakat az arcomon, és a a fű illatát, és a madarak éneklését, és a szabadság érzését… a tanulásra mostanság hihetetlenül nehezen állok rá, ez meg is látszik a februári jegyeimen… ámde igyekszem rákapcsolni, tanultam ma a holnapi fizika dogára, de töriből továbbra is le vagyok maradva és hétfőn tz… remélem a hétvégén sikerül bepótolnom annyira, hogy legalább négyest tudjak írni.
Hét kérdése meg miegyéb
Jó késő van már… megyek is nemsokára aludni, csak még gondoltam írok. Most fejeztem be a fordítást angolból, ami még mára volt házi, csak elfelejtettem megcsinálni. Este voltam kosármeccsen, sajnos a fiúk vesztettek, és az indulatok igen magasra szöktek, mindenki ideges volt és üvöltözött… délután meg puzzle-t raktam, Oroszlánkirályosat, mert múltkor leesett a falamról és darabokra hullott. Hát most újra kirakom és jó erősen odaragasztom. Legalábbis ez a terv. Nem igazán tanultam holnapra, bár kellett volna magyart, meg bioszt, de majd az órák előtt… jaigen, fizika tz-m 5-ös lett, még nem is írtam Meg a múltkor írtunk egy németet, ami elég siralmas lett. Ha jól emlékszem ezt sem sem írtam még. Jameg matekot is írtunk ma. Na hát az nem tudom hogy sikerült. De mára ennyit, még hét kérdése, és jóccakát.
“Mi mindent tartasz fontosnak; mit szeretnél, ha osztálytársaiddal mész kirándulni?”
Szerintem az a legfontosabb, hogy lehetőség szerint mindenki jól érezze magát, és tudjunk együtt egy jót szórakozni veszekedés nélkül. Többnyire közösségi játékokat tudnék elképzelni egy osztálykirándulásra, mint pl tavaly a számháború, amiben mindenki részt tud venni és mindenki élvezi, nem pedig két-három fős csoportokban való sétálgatást “szabad programként”, mert azt máskor is lehet. Jó lenne egy, a többségnek megfelelő helyet találni, de ez szerintem a legkisebb gond. Fontosabb lenne a társaság, ami mostanság igencsak széthúz… mondjuk annyira nem zavar, “nálunk” minden oké, arról meg már rég lemondtam hogy az egész osztály egyformán lelkesedjen valami iránt. Az osztálykirándulás sem kivétel ez alól szerintem.
Tanulunk, tanulunk…
Nos. Holnap fizika tz és kémia rész-tz. Nem is tudom melyik rosszabb. Az a helyzet, hogy hazajöttem, és nekiálltam tanulni, hogy minél előbb végezzek. Aztán elmentem énekre – érdekes volt, Emerita két fogpiszkálót adott, és úgy kellett énekelnem, hogy azokat haraptam, amennyire csak tudtam. Közben szöveget mondani, rekeszre figyelni, nyelv hátul van, orr nyitott… – kissé lefáradtam. Hazaértem és megint nekiugrottam a fizikának… aztán kémia… és ahhoz képest, hogy milyen hosszantartó és fárasztó folyamat volt ez, semmi nyomot nem hagyott. Fél óra múlva már egy betűt sem tudok a rengeteg képletből… tanulság: a reál tárgyú tudásom ugyanolyan gyorsan párolog, mint a dietil éter és az eredménye nem egyenesen arányos a tanulására fordított idővel. És most még nekiugorhatok a németházinak, meg a mateknak (remélem még felelünk holnap abbólis, az tökjólesz), meg át kéne nézni a Himnuszt, mert elvileg tudom, gyakorlatilag meg ciki lenne ha elakadnék mikor holnap kikérdezi a Tanárnő.
Ja, német doga hármas… izé… tudom… a februári eredményeim siralmasak…
Gagyi vita, osztályzatok, hét kérdése
Egy barátommal azon vitatkozunk, vajon egy az egy elleni párbajban egy lovag, vagy egy szamuráj nyerne-e. És nem hiszi el hogy a szamuráj Véleményeket, érveket, ha akartok írhattok kommentbe
A mai teljesítményem nem valami fényes, kémia 2-es, matek 4-es, meg írtunk németdogám, ami fogalmam sincs hányas lesz.
“Milyen további témák megvitatásában vennél részt szívesen és aktívan az osztályfőnöki órákon?”
Azt hiszem elég sok témáról tudok én beszélgetni, szóval lényegében nekem nagyjából mindegy lenne, ha az osztállyal lehetne ilyesfajta vitát/beszélgetést tartani, amit kétlek.
Lédiz end dzsentölmenz
Avagy ha nem vigyázunk, és nem alszonk elég mélyen az angolórákon, a végén még olyanok ragadnak ránk, mint a címbeli mondat. Nókomment -.-”
Fél ötre sikerült is hazaérnem (énekórám is volt) és aztán meg tanulhattam töri tz-re, meg fizika dogára. Illetve, jóformán csak az előbbire, ugyanis két és fél órámba telt, mire átnyálaztam a füzetet és írtam egy rövidítést, vázlatot, vagy akármit. Gondoltam ha leírom, könnyeben megjegyzem. Öööö hát nem, csak a kezem törött le, mert ez a “rövidvázlat” 5 oldal lett. A füzetben ami van 9 oldal, tehát még mindig jobb, de akkor is. Aztán kinyitottam a fizika füzetet és azzal a lendülettel be is csuktam. Majd később… vagy beteszem a párnám alá ^^
Egyébirántpedigeredmény: *dobpergés* a magyar projectem, meg a németdogám ötös lett Azért tudok, nem?
Ésésés reggel lehet sokáig aludniiiiiii Mostpedig megyek Christine-t olvasni, mert már vagy ezer éve elkezdtem, csak sehogy sem sikerül befejeznem ^^”
Az elmúlt két nap
A szünet után elég nehéz újra ráállni az iskolára, nekem pl az összes energiámat leszívta ez a két nap, pedig nem mondhatnám hogy túl megerőltető volt.
Egyed Tanárúr még nincs, meg állítólag még jövő héten sem lesz, így a két angolórából az egyiken Igazgatónő volt velünk (végre volt egy olyan óránk, amin tanultunk is valamit), a másikon K.O., aki meg szokás szerint kiadta a feladatot és leült az asztalához… ez tanár nélkül is kivitelezhető lenne, tehát sok értelme nem volt. Feladott egy csomó feladatot az emelt szintűből, amik közül egyet tudtam csak megoldani az órán -.- Igencsak kicsi a szókincsem ezekhez a feladatokhoz, kb olyan 40-50%-át értettem a szövegnek. Tehát maradt még itthonra 3 feladat, amivel majd szenvedhetek, plusz kidolgozni az Environment-et.
Orvosi vizsgálaton is voltunk, kiderüt hogy jó a fülem, a szemem meg továbbra is rossz, és fogytam, és nem nőttem egy centit sem, sőt az a mérőcucc szerint még kisebb vagyok, mint gondoltam Mindig ilyen törpe maradok??
Tegnap a tanítás egész gyorsan eltelt, utána Veszprémbe mentem unokatesómmal találkozni, mert nyáron láttam utoljára, aztán vele meg a haverjaival töltöttem a délutánt. (Beteg egy banda, nem biztos hogy hátrány, hogy csak kábé évente háromszor látom őket ) Este meg bekapcsolom a gépet és mit látok? Osztályhonlapon megint megy a balhé, mindenkinek van valami baja, fő hogy van min veszekedni. Mindegy, szerintem még mindig jobb így, hogy “megbeszéljük”, mint ha egymás mögött menne a dolog… csak néhány ember hozzáállását nem bíom megérteni, pedig próbálom én más szemmel nézni a dolgokat…
És Adriiii, megnéztem ma a Pillangó-hatást! Tényleg elég érdekes film, kell még egy kis idő amíg feldolgozom. Ami nem tetszett benne, az az, hogy a szereplőket 7 éves koruk óta ugyanaz a pár ember veszi körül, mintha életük során nem is találkoztak volna másokkal, akik meghatározták volna az életüket. Persze sokkal bonyolultabb lett volna a film ha plusz szereplőket belevesznek, így nyilván sokkal érthetőbb volt, csak kevésbé életszerű. Ennek ellenére amúgy tényleg elgondolkodtató film.
End
Utolsó nap a szünetből… elég szörnyű Najó… nem is írtam olyanokat hogy hogy telt, stb… hát jól telt A karácsony is, meg a szilveszter is, meg a közte levő időszak is nagyon jó volt. Bővebben info nincs 
És akkor most válaszolok a hét kérdésére is, mert már lassacskán a következő is aktuális lenne, én meg még ehhez is lusta voltam De hát most érett meg bennem az ihlet
“Miféle tanulásra való az iskolai szünet? Mik az egyéni terveid a mostani téli szünetre?”
Először is kezdjük azzal, hogy a tanulás sokféle képpen értelmezhető. Ténylegesen semmit nem tanultam, olyat legalábbis, amire az iskolában szükségem lenne. Bele sem néztem a tankönyveimbe még, pedig nem ártott volna. Viszont ha az ember nyitott füllel és szemmel jár, bizony nagyon sok olyan dolgot tanulhat, amit az iskolában nem. Nem tudni mikor kamatoztathatom az így szerzett tudásomat, de ismét sokat tanultam az emberi kapcsolatokról, meg tudok információval szolgálni arról, hogy hogyan lehet legegyszerűbben Kaposvárról, Győrből, Esztergomból, vagy Hatvanból Várpalotára jutni… meg úgy egy csomó minden másról. (Pl megtudtam azt is, hogy a fiáker meg a konflis között az a különbség, hogy az előbbit egy, az utóbbit pedig két ló húzza. A hintót meg négy vagy hat. És a Föld másodpercenként 30 kilométert tesz meg. Ééés Gábortól még azt is megtudtam, hogy Akhilleusz valszeg csak 160 cm magas volt, vagyis kisebb nálam.) Tehát az ember mindig tanul. Mármint, ha figyel. És az iskolai szünetek szerintem inkább ilyesfajta tanulásra valók, mint tankönyvnyálazásra. Persze ha valaki le van maradva, arra is jó, hogy pótoljon (aha, nekem sem ártott volna, de mindegy mostmár ).
Egyéni terveim tanulással kapcsolatban eleve nem is voltak, inkább olyan jellegű terveim voltak, hogy kipihenjem magam, mert a suli utolsó hetei kissé megviseltek (hát ez valahogy nem nagyon jött össze, mert a szünetben még kevesebbet aludtam, mint amúgy szoktam ^^”). Meg azt terveztem még, hogy találkozzak azokkal a barátaimmal, akiket a távolság, meg a suli miatt ritkán látok, ez teljesült is, és az egész szünetben ez volt talán a legjobb Meg hajvágást terveztem, az is teljesült Jó, az nem ide tartozik, tudom
